Nagyon közel áll hozzám a magyar népi építészet is. Tíz évig dolgoztam az Országos Műemléki Felügyelőségen, ahol a védett népi házakat felügyeltük, védtük, támogattuk. Az ország számos zugába jutottunk el apró falvakba, szerekre, tanyákra. Annyira beleszerettem a népi építészetbe és kultúrába, hogy elvégeztem az ELTE Néprajz szakát. Sok sok könyvet olbashattam, nem csak a magyar néprajzról, hanem a kulturális antropológia területéről is, így a tűzfölldi indiánoktól az eszkimókig, a brazil őseredei törzsektől a mongol népekig, a dogonok és bambarák mellett számos nép kulturájáról tanulhattam.A szakdolgozatot azonban mégsem a népi építészetből írtam, mert Barabás tanárúr sajnos már nem taníthatott. Az érdeklődésem a népi varázslás irányába fordult, amely lenyűgözően izgalmas kutatási területnek bizonyult.
Később az érdi hivatalban jogerőzés során felolvasást tartottun a dolgozatból és a könnyünk potyogott a nevetéstől. A legvidámabb építéshatóság voltunk.
Érdre kerülve tanulmányoztam a népi építészetet és helytörténet kutatásokat folytattam az építéshatóság főmunka mellett. Ennek gyümölcse az Érdi Krónika két általam írt fejezete. Csodálatos a kutatás, az összefüggések megértése, és sokszor nyílvánvaló dolgok felismerése és közzététele.
A lakóházak tervezésekor szeretem a népi építészeti stílust is feleleveníteni, ha a környezet, az építtető és az előírások is megengedik. A mediterrán stílus mellett számomra a népi is kedves.